azselickincse.hu • 7521 Kaposmérő, Rákóczi u. 27. • E-mail: zselickincse@gmail.com • Telefon: 30/718-8655
Kincset érő ZselicZselic Kincse - Kincset érő Zselic
Bemutatóterem
A dimbes-dombos belső somogyi táj legmagasabb dombvonulatai alkotják a Zselicség varázslatos vidékét. A változatos domborzatú tájat még mindig nagy kiterjedésű, összefüggő erdőségek borítják. A terület páratlan sokszínűsége, kisebb-nagyobb vízfolyásai és csurgói, hideg, nedves völgyei, déli, meleg, szőlészkedésre is alkalmas – néhol meredek, máshol szelíden emelkedő – domboldalai, mocsárrétjei emlékezetes túrát ígérnek minden ide látogatónak. Erre a vidékre is igaz a Dél-Dunántúl általános jellegzetessége: a vidék a mediterrán, illír, pannon, és gyakran az alpi flóra növényeinek határzónája. Egyedi növénytársulásai különböző területek fajai által kialakított érdekes kapcsolatok eredményeképp jönnek létre. A Zselic löszdombjain jóval a neki megfelelő magassági zóna alatt megjelenik a bükk, és gyakran – ritka, és igen értékes társulást kialakítva – elegyest alkot a délről idáig felhúzódó balkáni ezüsthárssal (legszebb példája a szépséges és vadban gazdag Ropolyi-erdő) – ugyanakkor azonban az északi oldalakon és a mélyebb, hűvösebb völgyekben őshonos az erdei fenyő.
A napos domboldalak gyorsan felmelegedő lösztalaján értékes melegkedvelő növények tucatjai élnek. A kontyvirág, a szakállas szegfű és a tarka lednek mellett az erdőkben kakasmandikó, és erdei ciklámen nyílik, és csodájára járhatunk a királyné gyertyája szépséges virágának. Ősszel több helyen is szinte szőnyeget alkot a virágzó őszi kikerics lilája. A gyertyánosokban és cseres-tölgyesekben szúrós és lónyelvű csodabogyó igen gazdag állománya él, és nem ritka a tavaszi hérics és a leánykökörcsin sem.
Somogyországot az erdők és a vízjárta, lápos, mocsaras völgyek gazdag mozaikja és élővilága jellemzi, és igaz ez a Zselicre is. A védett terület nyugati részén, nem messze a Ropolyi-erdőtől folyik a Bárdi-patak, amelyen egykor kis halastóláncot alakítottak ki. A halastavak művelésével mára felhagytak, így az elmocsarasodó, lebegő hínáros, sásos, nádas élőhely ma a vízimadaraknak nyújt biztonságos fészkelő- és táplálkozóhelyet. Bőszénfától keletre, a Surján-patak széles völgyében hasonlóan gazdag mocsaras élőhelyek találhatók. A zárt erdőségek, és a vizes területek közelsége okozza, hogy a Zselicben több pár ritka fekete gólya is fészkel. A mocsaras völgyekben gyakori a nagykócsag, a szürke és a vörösgém, és récék, nádi és parti madarak több faja is költ a területen. Az erdőkben réti sas, darázsölyv, zöldküllő, fekete harkály és kis énekesek sokasága fészkel, szarvas, vaddisznó, őz gazdag állománya, valamint vadmacska, borz, nyest és vidra él.
A Zselic néprajzi, társadalomtörténeti szempontból is értékekkel teli táj. A kőkorszak óta lakott, a török előtti időkig pedig sűrűn lakott vidék volt – máig kisebb falvak és nagyobb, akkortájt városnak nevezett települések nyomait rejtik az erdők. A törökdúlás után azonban szinte teljesen elnéptelenedett. Az akkor még valóban hatalmas, egybefüggő erdőségek betyárvilága messze földön híres volt, a fennmaradt betyárlegendák gazdagsága a bakonyi történeteket idézi. A tájegység magyar és délszláv lakói hosszú időn át részben erdei állattenyésztéssel, makkoltató sertéstartással foglalkoztak (a zselic szó is a zselod – makk szóból ered). A táj jellegzetes népi építészetét a tájvédelmi körzet nyugati határán található Szennai Falumúzeum mutatja be, ahol a festett kazettás mennyezetű templom mellett a Zselictől Göcsejig húzódó somogyi tájak parasztházait és eredeti udvarszerkezetét is megtekintheti a látogató (a gazdasági épületeket ma is használják a skanzenben).
(Forrás: Zselicségi Tájvédelmi Körzet)
Somogy és Baranya megyék között elterülő erdős dombvidék, É-ra a Kapos völgye, D-en a Sziget vidék határolja. Neve honfoglalás-körüli szláv lakosságára utal, de végső soron összefügg a környék korai vasművességével, amire magyar helynévi adatok is utalnak, mint pl. a közeli Vasas. Lakossága a 18. sz.-tól magyar, német, horvát. A németek száma a II. világháborút követően erősen csökkent. A horvátok elsősorban a németségbe olvadtak be. Extenzív állattartásáról, archaikus paraszti kultúrájáról vált ismertté, bár paraszti polgárosulása az utóbbi 80 esztendőben jelentősen előrehaladt. Nevezetes magyar községei Szilvásszentmárton, Patca, Zselickisfalud, Szenna. – Irod. Ébner Sándor: Adatok a Zselicség tárgyi néprajzához, különös tekintettel a faépítkezésre (Népr. Ért., 1931); Nyíri Antal: A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása (Kaposvár. 1939); Varga Károly: A délkeleti Zselic (Kaposvár, 1941); Hofer Tamás: Dél-Dunántúl településformáinak történetéhez (Ethn., 1955).
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
Cím: 7521 Kaposmérő, Rákóczi u. 27.
Telefon: 30/718-8655
© 2024 azselickincse.hu - Minden jog fenntartva.